Sziasztok, én volnék a növényevő Róka.
Amit tudni érdemes rólam:
Vegán
Fotóbuzi
Chipsfüggő
Cukrász (bár épp kísérleti fázisban van a mestermunkám, hogy hozzáadott zsiradék- és cukormentes, gluténmentes és vegán süteményeket gyártsak...)
Őrült- vagy nem (ki tudja?)
Életigenlő
Természetbuzi
Szivárványfüggő
Rókamániás
Fagyifüggő
Csokifüggő
Elvetemülten szerelmes pióca
Álmodozó, néha túlságosan is
khm...
A vegán utam:
1992-ben láttam meg a napvilágot. Kerestem az életem értelmét, aztán meg is találtam de valami még hiányzott. Aztán pár éve a saját szárnyainkra kapva elköltöztünk kettesben, és én kerestem a helyem a nagyvilág útvesztőjében, de legalább már volt egy sziklám, ahova visszatérhetek.
Először paleózni kezdtem, mikor rájöttem, hogy a pocakom nem szereti a glutént, a férjemé meg a tejet (ő ezt még mindig nem vallja be...) szóval kapva kaptam az ötleten és kiiktattam az akkor gyilkosnak hitt élelmiszereket és zöldségen, húson, tojáson kezdtem élni. Aztán a tojás se tett jót, sőt! Olyan durva hatásai voltak rám, amit soha nem mertem elképzelni. Közben meg már könnyezve ettem a húst, és javában csak zöldségen és gyümölcsön éltem, és ha húst kellett ennem (igen úgy gondoltam fontos hogy egészségesek maradjunk) tömtem a számba a salátát hogy véletlenül se érezzem.
Innen a tojásnak köszönhetően oda folytattam az utam, hogy pinteresten nyersvegán sütiket kezdtem bújni. Aztán oda folytattam, hogy vegán oldalakat kezdtem bújni, míg végül, elértem egy nyersvegán blog oldalra, aminek már nem emlékszek a címére, de megtaláltam ezt és nem bírtam ránézni többé
a húsra. Aztán csak olvastam és olvastam és olvastam. Aztán rátaláltam két blogra egyikre szintén nem emlékszek, de elolvastam az elejétől a végéig, és nyersvegán lettem. Nem volt nehéz váltás, igazából a rengeteg saláta, amit addig ettem hozta magát, már csak a hús helyett kellett valami, amit Lénárt Gittánál meg is találtam. Rengeteget olvastam tőle, még a könyveit is beszereztettem szülinapom alkalmából a családdal.
Aztán a férjem is mellém állt, és az eleinte sok sok sok alkudozásból (havi egy hét vegán kaja - kéthetente egy hét vegán kaja...) lett mindig vegán kaja, és jó volt így. Persze anyóséknál továbbra is ette a húst, tejet, tojást, de nem mentem vele, és így amit nem látok az nem fáj móddal megoldottuk. Hosszú nyár volt a 2017-es a család előtt is elmondtam mivé lettem, voltak grillezések, kötelező családi ebédek, ahol mind mind rosszul éreztem magam. Ha el kellett menni mindig ideges és frusztrált lettem, mert még nem tudtam érdemben a csipkelődések ellen lenni, plusz a sógornőm állapotos volt a leendő keresztlányommal és tápanyagmániában szenvedtek aminek én ittam meg a levét, de legalább utána néztem jó pár dolognak.
Szóval nehéz volt a család felé a dolog, nehéz volt otthon is, a munkámban is változások voltak, (egyedül maradtam nyáron cukrászként egy jól menő helyen, aminek az lett a vége, hogy - akkor még nem tudtam- a rengeteg nyers tojással való érintkezés kikészítette a kezemet) Szóval elhatároztam hogy pontosan kivizsgáltatom magam, aminek sok sok sok hátulütője volt, ami történetesen a kapcsolatunkon csattant a férjemmel. Arról nem is beszélve, hogy mint amikor a paleót kezdtem itt sem nagyon tudtam úgy egy fél évig hogy mi a fenét csinálok, így a férjem is frusztrált volt, és is az voltam, és ennek majdnem ronda következményei lettek.
Aztán jött a karácsony, a szaloncukor vadászat, még előtte a mikulások is persze és én összetörtem. Nem törődtem a tejtermékekkel, és a férjem unszolására próbáltam újra húst enni, de az nem ment úgy, mint pl egy milka csoki. Mindennél jobban vágytam rá, hogy normális legyek, de a facebookos mentes, és vegán csoportok, csak tovább rontottak a helyzetemen, végül csak vegetáriánus lettem (persze tojást nem vettem magamhoz, addigra rájöttem, hogy azzal lehet a gond).
Innentől volt egy kis nyüglődés úgy mindennel, de kezdtem jól főzni vegán ételeket, és közben ha elmentünk vásárolni két pofára tömtük a tejtermékekkel teli édességeket, néha még sajtot is vettünk, amit még a paleó alatt se nagyon tettem. Végül sok sok sok sajttal és csokival később (na meg az összes leadott kiló újboli befogadása után) rájöttem, hogy voltak dolgok a testemmel, amiket észre sem vettem, hogy változtak, de mikor visszajöttek a kellemetlenségek, rájöttem, hogy mióta éltem vígan nélkülük anélkül, hogy észrevettem volna hogy eltűntek. Ebbe most nem mennék bele bővebben, lényege, hogy nem is gondolná az ember mennyi mindent csinál az az átkozott tőgyváladék az emberi szervezettel, és testtel.
Aztán jött az újboli törés, de most jó irányba történt, és valahogy hirtelen kikerültem az addigi teher alól. 2018 januárban otthagytam az addigi cukrász munkámat. Sok oka volt, az egyik a kiütés a tojástól, a többi az csak apró cseprő hülyeség. Igazából én kértem sírva az univerzumot, hogy adjon egy jelet, hogy ezt nekem itt kell hagyni, mert annyira szeretem, hogy nem tudom csak úgy. És az univerzum az arcomba csapta a jelét keményen, és fájt.
Kiégve kezdtem itthon egy teljes hónapot, de szép lassan regenerálódtam, vegán recepteket bújtam, elütöttem az időt főzéssel és olvasgatással, kipróbáltam amit addig nem, és élveztem. Újra kicsit magamra találtam, és végül munkát is, ami mellett azért maradt időm a további fejlődésre a gasztronómiában. Nem tudom pontosan mikor történt, de útközben átcsaptam újra salátás vegánná, a főtt kajásból, és ez megtisztította az életemet is. Újra érzem a vibrálást magamban, az élet szeretetét, azt, hogy tenni akarok, hogy jobb lehessek. Whole Fodd Plant Based életmódot próbálok követni, amennyire a hülyeségeim engedik, de mint fentebb van, sajnos chipsfüggő vagyok, így csak az egészséges, amit én készítek magamnak.
A vegánság azt jelenti számomra:
Azt, hogy teszek valamit a Földért, az Életért, azért, hogy jobb hely legyen ez a világ. Akivel kapcsolatba kerülök és nyitott rá, szeretném neki megmutatni, hogy mennyi minden van, ami fölött az ember elsiklik. Mennyi csoda van, ami számunkra természetes dolog, pedig az Élet minden formájában maga a csoda. A legapróbb rovartól, a frissen hajtott növényen át az állatok, az emberek, mind mind egy hatalmas csoda összerakós darabjai, mert mind együtt kéne élnünk szimbiózisban kiegészítve egymást. A vegánság a békét jelenti a saját békémet, a természet békéjét, a Föld békéjét, szeretném, ha ezt hozná magával ez a néha csendes tüntetés a rendszer ellen, hogy azzal, hogy vagyunk, akik nem akarják kihasználni az állatokat, azzal teremthetünk egy jobb világot.
Szeretném, hogy aki ide téved ne ellenséget lásson bennem, ne falakat és határokat, hanem érezze, amit csak akkor lehet, ha kitárod magad az Életnek. Szeretnék segíteni, adni valamit annak, aki esetleg elakadt, aki nem tudja hogy jó úton jár-e. Annak, aki egyszerűbb életre vágyik.
Aki ezt olvassa, annak pedig azt kívánom:
